Nagyon hideg volt a Blaha Lujza téren. Segítségkérően néztem
körül, hogy a sok-sok fagyoskodó ember közül kitől kapok információt, de
mindegyik csak állt a sorban, várták az ételosztás megkezdését. Egyszer csak
átjött a soron egy hölgy, aki láthatólag nem ételre várt, így felbátorodva
léptem elé:
-
Bocsánat, krumplit hoztam, kinek adhatom oda?
Nézett rám, láthatólag nem értette, hogy itt állok krumpli
nélkül, és azt mondom, hogy krumplit hoztam.
-
És hol van a krumpli?
A közel parkoló autómra mutattam. Bólintott és elindultunk
az autóhoz. Kinyitottam a csomagtartót és megemeltem a zsákot. Nehéz volt, de
kiemeltem és letettem a földre. A fekete ruhás hölgy engem végigmért,
láthatólag felmérte a krumpli súlyát is, és azt mondta:
-
Vigyük ketten, úgy elbírjuk!
-
Hová visszük?
-
A Somogyi Béla utcába!
Hátunk mögül az aluljáró lépcsőjéről artikulátlan ordítozás
hallatszott. Három, addig unottan ácsorgó rendőr odafordult, a cigarettájukat a
földre dobták, majd elindultak lassan, kimérten a hangok irányába. A sorban
álló emberek nem mozdultak, nyilván nem akarták egy ordítozás és egy rendőri
intézkedés miatt a sorban állással szerzett jogukat feladni. Mi együtt a
krumplira koncentráltunk.
A Blaha Lujza tér fényköréből lassan kiértünk a
mellékutcába. A krumplis zsák egyik sarkát végét én fogtam, a másik sarkát az
ismeretlen fekete ruhás középkorú hölgy. Lassan a lépteinket is összehangoltuk,
mert nehéz két embernek egy zsákot vinni, ha rossz ütemben lépkednek. „Aki nem
lép egyszerre, nem kap rétest…” – dúdolgattam magamban a kalocsai forradalmi
ezredben tanult idétlen gyermek dalocskát.
Ha tudtam volna, hogy ki a mellettem lépkedő, férfias erőt
mutató ember, akkor kérdések özönével árasztottam volna el a sötétedő
mellékutcában: Mikor írt először verset? Miről szólt az verse? Honnét tudta,
hogy verset kell írnia? Kinek írja a verseit? Mit üzen a versekkel az
embereknek? Mikor jelent meg az első verseskötete? Mit gondol Petőfi „szabadság
és szerelem”-ről? Vár-e változást a versei hatásától az politikai viszonyokban?
Hogyan tudja egyidejűleg nevelni a gyermekeit, vinni a háztartást, és a Blahára
járni a szegények miatt? Mit csinál a szépírók társaságában? Szereti-e, ha
szeretik? Szereti-e Adyt? Vannak-e költők, akiket túl szeretne szárnyalni? Meg
lehet-e élni versírásból? Miért írnak érthetetlen verseket a költők? Tud-e
haikut írni? Mikor kötődött a hangja a saját verseinek az előadásához? Kik
zenésítik meg a verseit vagy ő ír-e verset a zenére?
De nem tudtam, hogy ki segít nekem a krumpli cipelésében,
ezért szótlanul vittük együtt a zsákot, amely egyre nehezebb volt az egyre
sötétebb mellékutcában.
Meredek pince lépcsőn botorkálunk lefelé a villany mentes
gádorban. Egy fekete ruhás árny után lépegetve - az ölemben egy zsák krumplival
- próbálom megőrizni az egyensúlyomat. Hirtelen világosság, egy a II.
világháború riadalmában kialakított légópince (bombázás elleni légoltalmi
menedék) irdatlan vasajtaját nyitja ki előttem krumpli-cipelő társam. A
pincében a szeméthegy mögött lepusztult emberek gyülekezete különféle módokon
főzi azokat az ételeket, amelyeket a Blahán osztogatnak. A fővő ételek illata
kellemes, az emberek keze tiszta, az üres üvegek kartonokba rendezve várják a
visszaváltást.
-
Hová tegyük a krumplit?
-
Oda!
Elengedve terhünket, visszafordulunk, és egymás mögött
botorkálva, újra megjárjuk a lépcsőt fölfelé a sötétségen át.
A Blaha parkolójában az autóm végében elbúcsúzom a hölgytől:
-
Köszönöm a segítségét, Tóth Zoltán vagyok!
-
Köszönöm a segítségét, Erdős Virág vagyok!
Az autóban már arra gondoltam, hogy nagyon hideg van, és
milyen jó, hogy megyek haza a melegbe. Otthon, jó vacsora és a feleségem vár.
Már nem gondoltam azokra az emberekre, akik még mindig a Blahán várják sorban
állva a kis tál meleg ételt, és utána őket nem várja senki haza,
Az Erzsébet hídi lámpánál belém hasított a felismerés: ez az
Erdős Virág, az a virág erdos, akit nézek az fb oldalon, hallgatok a
Klubrádióban!
20 percem volt arra, hogy hazaérve, azonnal megkeressem
Erdős Virág fb oldalát, majd írtam egy cikket (gyengébbek kedvéért posztot) is
Róla. Katt!
Javasolom, hogy mindenki vigyen egy zsák krumplit a Blahára!
Talán, Erdős Virágot találják krumplit cipelő társnak!
Sappho[i],
Gergely Ágnes[ii],
Rakovszki Zsuzsa[iii]
verseihez mérhető verseket olvashatnak Erdős Virágtól.
Kedves Zoltán! Többször mondta nekünk, hogy ismeri Erdős Virágot, s annyira is , hogy el tudja hívni a mi kis körünkbe. Igaz nem kérdezett rá egyikünk sem , hogy honnan -ismeri, mert valahogy az természetesnek tűnt, hiszen annyi embert ismer egyébként is. Olvasva írását (akkor még nem volt ott kép, így ) nem tudtam egészen a végéig, hogy ki lehet a fekete ruhás hölgy, nagyon meglepődtem. Nagyon várom már a találkozást vele. Én is a Klub rádióban hallottam először Róla és Tőle verseket.S azonnal szívembe zártam költészetét. Hétköznapi szavainkból, fogalmainkból hihetetlen pontossággal összeállított mozaikjait életünkről. Egyszerűen lenyűgöz, ahogy egyetlen szóval egy egész korszakot ,vagy csak hosszan kifejthető gondolatsort tud ott és abban a szöveg környezetben elénk tárni, azzal a természetességgel ami csak igazán nagy költők privilégiuma
VálaszTörlés