Szonyecska- Ulickaja

                    

Új év, új várakozások. Még bő negyed óra  van a  hivatalos kezdésig, de  a  csoport már csaknem  teljes létszámban a   köralakú asztal körül ül .

Kezdjük el hamarabb vagy várjunk még vele? A várakozás mellett  döntünk ,  miközben egy gyors bemutatkozás, ismerkedés az újak és régiek között . Szonyecskának még várni kell, hogy sorra kerüljön. Közben Zoltán az új lehetőségeket, perspektívákat osztja  meg velünk.

Pontban fél hatkor azonban Ulickaja-é lesz a főszerep köztünk. Nem tervezzük előre, hogy ki mivel készül. Kedve szerint mindenki azzal. amit jónak gondol a maga részéről
.

Nem szokásom nagyon elmerülni az életrajzokban, amelyik írás hat rám az  úgyis elrepít valahova, valamikorra,  s ez a fontos nekem. Mára azonban  kivételt  tettem, Ulickaja életének kicsit jobban  utána néztem, interjúkat olvastam vele  a  net-en, díjai helyszínét böngésztem a térképeken.
 Hallottam vele  beszélgetést is  kb 1-2 éve,s  felidéződött  az is, amit akkor éreztem  Róla   hangja, beszédnek ritmusa  alapján. Talán épp  a Medea  gyermeke-inek  "születési körülményeiről mesélt. Az elmúlás és  születés  párhuzamosságáról életében. ( Mikor  a Medea gyermekei-t  írta, apja  épp  elmenetele hosszú és  csöndes vándor útját rótta a dolgozószobája  nyitott ajtaján túli szobában. )

Szonyecska az első nagy sikere, s valóban magán viseli mindazokat a jegyeket ami Ulickaja sajátja. Mint cseppben a tenger. Ha  ezt olvasta az ember akkor felismeri bármilyen  szövegben  az  írónő  stílusát, cím- és író nélkül  is, ha kezébe  kerül.

Szonyecskával és  férjével, -  mint főhősökkel - amúgy vannak gondjaim. De az író dolga az is, hogy  gondolkodásra, véleményre  késztesse olvasóját.
Szonyecska elfogadja  az életet olyannak  amilyennek jön. Nem lázad, nem harcol se magáért sem másért. Akár még szimpatikus  is lehetne ez a rezignáltság, bölcsesség - látszata-   Elfogadás, türelem. Hm. Milyen  pozitívan hangzó  szavak. talán igazak is , ha csak  saját magunkra nézve hatóak. Szonyecska azonban felnőtt lányát taszítja el magától (is), az által, hogy férje "mellett  " marad. 'Elcseréli "saját  gyermekét, annak barátnőjére. Mintha csak játékbabák lennének a polcon. Darab -darab. De akkor  Szonyecska élete valóban  beletörődés  és elfogadás, vagy  mégis  inkább valami   más? Nem inkább, az életet örömeit és bánatait  magába  be nem engedő,  azt vállani nem akaró, nem tudó ember alakja?

Kérdéseket vet mindenképp. Értelmezésünk  a könyvről -valószínűleg-  annyi féle  ahányan  vagyunk.

A férj szerepéről, helyzetéről már  beszélgetni sem volt időnk. Az Ő döntései, szerepe  a háromtagú család  életében ?

Viszont  Zoltán javaslatára  létrejött ez  a blog.

Ahol  folytathatjuk  a gondolkodást , eszmefuttatást a könyvekről, íróikról. Akár hozzászólás, akár külön bejegyzés formájában is. Utóbbihoz e-mail cím kell privátban nekem  hozzá, hogy engedélyezni tudjam).


Éljetek Vele! Tegyük közösen érdekessé, modernné ezt a blogot!


Zsuzsa