Nászútunkra a 10. házassági évfordulónkon került sor. Tíz év
kellett, hogy annyi pénzt összegyűjtsünk feleségemmel együtt, hogy az
eredetileg tervezett nászútra sor kerülhessen Velencében. Még nem volt
„világútlevél”, külön tortúra volt, hogy az utazás előtt időben megkaphassuk az
útlevél birtokában a valuta kiviteli engedélyt és azt a dollár mennyiséget,
amely gyakorlatilag egy hétre volt elég, de mi két hétig akartunk nászutazni.
Talán látták a „Szerelmesfilmet[i]”,
akkor könnyebben megérthetik a határátlépés izgalmát, majd a tenger
megpillantásának a mámorító érzését. A nászút örömét még az sem rontotta el,
hogy Velencében a szállodai szobánkból ellopták az ott gondosan elrejtett
pénzünket, az összes pénzünk felét. 10 napra rövidült a 2 hetes nászút, és
mindössze egyszer tudtunk egy pizzériában vacsorázni, egyébként az ottani
közértben vettünk ennivalót magunknak.
Életünk további szakaszaiban sokszor és sokhelyütt voltunk
Olaszországban, részben nyaralni, részben dolgozni, sőt, még mielőtt
gyermekeink felnőtté váltak volna, egy közös utazást is megengedhettünk
magunknak Velencébe.
Márai Sándor[ii]
Itáliai életérzés c. könyvét elolvasva, megismerkedhetnek Olaszország számos
városával és tengerparti üdülőjével. Javasolom, hogy a kötetet a végén kezdjék
el olvasni, mégpedig a fényképek katalógusának az áttekintésével. A kötet
szerkesztője[iii] a szép
formátumú, igényes kiállítású könyvben az eredeti Márai szövegek
közé/alá/fölé/bele illesztette a képeket, fotókat, képeslapokat. Érdemesebb
lett volna a kötet elejére tenni fotók jegyzékét, de utólag is jó mulatság
beazonosítani a képeket és a szövegeket.
Nekünk külön érdekesség volt, hogy a Márai Sándor által
1948-1989 között végiglakott olasz és amerikai városokban mi is jártunk, így
ráismerhettünk az épületekre, templomokra, műemlékekre, tengerparti
részletekre: Velence, Firenze, Pádua, Róma, Nápoly, Amalfi, Salerno…
Megismerhető-e a világ és az életünk könyvekből? Mi is az az
„életérzés”, amelyet Márai könyve útján megismerhetünk?
Emigránsnak lenni, távol a hazától és mégsem honvágytól,
honfibútól terhelten élni, ez nagyon fontos tanulsága ennek a kötetnek. A két
világháború között Magyarország ünnepelt írója volt Márai, tehetős polgárként,
biztos egzisztenciával rendelkezezett. Nem az éhség vitte rá, hogy író legyen,
hanem megengedhette magának, hogy író legyen. 1948-ban politikai okokból hagyja
el hazáját és betartja ígéretét, hogy addig nem jön haza és nem engedi
publikálni a műveit Magyarországon, amíg szovjet katonák vannak az országban. 40
évig várt erre az eseményre, és egy évvel előbb halt meg, mint hogy kivonták
volna a szovjet katonaságot. Emigráns volt 40 évig.
Az emigrációban új hazát választott magának: Olaszországot
és az Egyesült Államokat. A 40 évet fele-fele arányban élte az országokban. Új
egzisztenciát teremtett magának választott országaiban: dolgozott, publikált,
és a megőrizte a polgári létformát. Polgárnak lenni a műveltséget, szakmai
teljesítményt, szellemi függetlenséget és egzisztenciális önállóságot jelent.
Megvetette a diktátorokat. „A szenátus rothadt. A politika már csak üzlet, mint
a pénzváltás. A választás csalás. A bírókat és az ítéleteket venni lehet, mint
a füstölt halat a piacon.” – írja 1971-ben A Rómában történt valami c.
regényében[iv].
Máig érvényes szavak.
Igen, megismerhető a világ és az életünk könyvekből! Sok-sok
embernek sok-sok könyvet kell olvasnia, hogy a rátaláljon a saját sorsának
könyvére.
Ha nem találtad meg saját sorsod könyvét, akkor neked
magadnak kell megírnod azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése