s rögtön tudtam, hogy írni akarok majd róla,
mint ahogy azt is, hogy idő is kell hozzá,
hogy meg tudjam fogalmazni röviden ,
érthetően csapongások nélkül
mindazt amit fontosnak tartok róla.
Erre a könyvre nagyon igaz az amit a főiskolán, az első könyvtár-szakkolégiumi órán mondott tanárnőnk. :Minden könyvnek annyi változata van ahány ember olvasta. Ebben az esetben még azt is hozzátenném, hogy a könyv " élete" bizonyára két, egymástól jól elkülönülő és teljesen más úton halad.
Az egyik úton azok " járnak" , akik átélték egészében, vagy részben a szocialista időszakot, s vannak emlékeik annak levegőjéről. Számukra bizonyára sok olyan kép, hangulat idéződik fel ami mélyen. de pontos lenyomatként ott van a lélek valamelyik bugyrában, kitörölhetetlenül. Bár esetleg csak képek, érzések formájában bukkannak fel, de az írónő kinagyítja, fókuszálja ezeket. Semmi nem történik pontosabban semmi erőszakos, vagy brutális, félelem keltő a könyv lapjain, mégis ott van, átsejlik mindenen az a kiszolgáltatottság, az a "pórázon levés" a létek kicsinysége, ami annak a kornak a sajátos légkörét adta. Mindezek a szöveg által jönnek ugyan létre, de azonnal el is veszítik a könyvi struktúrát és visszarepítik az olvasót a saját múltjába is.
A másik úton azok járnak, akik nem élvén még ebben az időben, könyvek, elbeszélések alapján kapnak képet, egy külső , megfigyelő képet, a szocializmusnak nevezett időszakból. Elképzelni se tudom, hogy számukra mit tartogat ez a könyv, de egy próbát talán nekik is megér, hogy szippantsanak annak légköréből.
Ezt a kettősséget jól mutatja a könyv maga is.
A védőborító megadja annak az időnek a , homokszerűségét, ami csak úgy kipereg az ember kezéből
Ezzel szemben a védőborító nélküli fedél üde égkék színe, egy teljesen más hangulatot áraszt, s egy távolságtartást is egyben. , A történelem távolságának biztonságát, Ami csak a papírlapokon van meg, az csak a múlt egy szelete, mint a középkor, vagy ókor világa.
Vagy az előbbiért,
vagy az utóbbiért,
de érdemes elolvasni
az irodalmi Nobel díj
birtokosának
könyvét.
