Vannak olyan könyvek, - A LEGJOBBAK- melyek után gyalogolnom kell egy nagyot, hogy visszatérjek a valóságba. Sokat és kitartóan megyek, míg elcsendesedik , nyugvópontra jut bennem mindaz amiért érdemes volt belefogni és végigolvasni.
A Máglya ilyen regény.
Az elején vacilláltam egy kicsit, hogy olvassam-e, nem -e?. No nem azért mert nehéz volt eldöntenem, hogy jó lesz-e majd? Egyáltalán nem! Az első soraitól nagyon is erősen hatott rám. Épp ezért gondolkoztam rajta, hogy "belevágjak-e" komolyan, vagy csak mint a könyvesbolti nézegetésnél jegyezzem meg, hogy ezt majd egyszer ......
Aztán egyszer volt két órám, amit mással épp nem nagyon tölthettem, mint olvasással, így eldőlt a regény jövője nálam. Onnantól nem volt visszafordulási lehetőség. Ami nem baj, ellenkezőleg, kifejezetten szerencse, mert sokkal szegényebb lennék a könyv nyújtotta élmény nélkül. Beszippantott, magával vitt minden helyszínre , minden élethelyzetbe, mindegyik korba, amit az író megalkotott regényében.
Most, hogy vége az időben, térben, lelkekben való "utazásnak", azért egy nagy kérdés még maradt bennem. Hogyan lehet, hogy ez a fiatalember: az író, Dragomán György ilyen hitelesen tudja megrajzolni a fiatal majd kamaszodó lányok, majd nővé váló, később nagymama korú női nemet? Nyilván nincs rá más magyarázat, mint hogy kiemelkedően jó író. S milyen szerencse, hogy épp akkor élek amikor Ő , s elolvashatom.
Úgy olvastam végig a könyvet, hogy teljesen elfeledkeztem közben a címéről. Ha valaki megkérdezte volna közben, mi a címe annak amit olvasok, valószínűleg nem tudtam volna rá a választ, csak az élményről tudtam volna beszélni ami épp ért.
Persze aztán kiderült a vége felé, de ezzel még nem ért véget a regény. Ami ez után következett az az igazán váratlan, felkavaró és felemelő is egyben.
Azóta is be-be ugranak " képek" a könyvből váratlanul, és a legkülönbözőbb részeiről. Beégődött, mint az igazán jó könyvek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése