Olasz ízlés – barokk zene
A Budaörsi Olvasókör nagy örömmel vette a lehetőséget, hogy
a barokk muzsika hiteles művészeit hallgathatja meg egy kamara koncerten, 2016.
október 22-én este Budapesten, a Vigadóban.
Szakmai körökben nagyon ismert szerzők szerepeltek a
műsorban, azonban a műkedvelő közönség most ismerkedett meg részleteiben a
barokk zene korai szerzőivel (akik egyben megélhetési muzsikusok is voltak a
különféle XVII-XVIII. századi olasz városállamok hercegségeiben): Cima,
Fontana, Castello, Kapsberger, Uccellini, Frescobaldi, Pandolfi Meali
zenedarabjai a kialakuló kamara (világi) zene és hangszerek kísérleti darabjai
– az utókor vizsgálódásai-besorolása szerint. Ha visszatekintünk saját korukra,
akkor kiemelkedő zenei alkotások, amelyek alapjában különböznek a kor
népi-kocsmai-egyházi zenéitől: szellemiségük, harmóniájuk, muzikalitásuk messze
meghaladja a korabeli átlagot. Tulajdonképpeni „versenytársa” a hivatalos
egyházi zene volt, amely azonban nem tudta felvenni a tempót és a
gyönyörködtetési képességet a felsorolt szerzők műveivel.
A korai szonáta zenei forma lehetőséget ad arra, hogy a
hallgatóság elmerüljön a muzsika dallamainak a szépségében, ugyanakkor a zene
megengedi, hogy mindenki egyéni fantáziája szerint kalandozhat saját
gondolataiban. A egyéni zenészek virtuozitását és egyben a zenekar közös
zenélésének az örömét is átélhetik a hallgatók. A korai szonáta formában a
zenészek még gyakran egymásnak játszanak, és mester is saját virtuozitására
koncentrálhat.
Az érett szonátáknak már határozott szerkezete
(lassú-gyors-lassú-gyors) van, a zenekar közös produkcióján van a hangsúly, a
virtuóz részek díszítő elemek az előadás egészéhez képest, és minden
muzsikusnak – tudatosan - lehetősége van szólóban is bemutatni tudását.
Corelli, Geminiani és Veracini 50-100 évvel később alkotott,
mint elődjei, és az érett barokk muzsika szerzői és előadói. A dallamok már
következetes rendben ismétlődnek, a variációkat már kiszámítható rend övezi, a gondolatainkat
a zeneszerző már határozott érzések, érzelmek, hangulatok irányába tereli.
Zenészek a zene lehetőségeit kihasználva már tudatosan a taps és a vastaps
irányába terelik a hallgatóságot.
A zene fontos kiegészítője a korabeli hangszerek (minőségi
utánzatok) használata. A barokk hegedű teltebb hangzású, mint a későbbi korok
magasabb hangszínű szerszámai, a barokk cselló melegebb hangokat ad, mint
utódai, a csembaló élesebb hangokat üt, mint a zongora, és a barokk gitár 12+8
húrja zengőbb mint a tömegesen elterjedt gitároké. A barokk kamara zenekar
összhangzata hűen elégíti ki egy kisebb teremben összegyűlt bennfentes
hallgatóság zenei igényeit. Válhat ez a zenei műfaj a széles nagyközönség
kedvencévé is?
Enrico Onofri, a barokk hegedű[i]
művésze, a barokk zene útját megnyitja a főúri zeneszobákból a nagyközönség
koncerttermei felé. Tisztán és érthetően játsza a legbonyolultabb virtuóz
szólókat is. A staccato-k, a szagatott előadásmód[ii],
a forték, a dinamikák[iii]
és crescendók[iv], az
erősödések és halkulások váltakozása csodálattal tölti el a hallgatókat. Időnként
olyan stílust vesz fel, mint a legkiválóbb cigányprímás, aki egyszerre „él meg
az asztalnál” és fürdik a világhírű pódiumon a nagyestélyisek és szmogingosok
tapsviharában.
Baranyai Piroska, barokk cselló, méltó versenytársa
Onofrinak. Egyszerre tud kihívója és hű követője lenni a barokk hegedűsnek. A
hegedű és a cselló dallama képes összeolvadni és vad ellentmondásba keveredni.
Mészáros Bernadett a zenekar szilárd bázisa és kerete a
csembalóval. Ő adja meg a hangot az összes hangszernek, a fegyelmezett keretbe
szorítja a csapongókat, ritmust teremt az elkalandozóknak. Éles hangja mindig
hallatszik a háttérben.
Jan Cizmar, teorba, barokk gitár, a zengedelmet hozza a
muzsikába. Telt hangokkal, melegséggel és ritmussal beleolvad a közös
zenélésbe, de hangoláskor 2 méteres zeneszerszámával kellemes kuncugásra
készteti a nézőközönséget.
Többszöri vastapssal jutalmazta a közönség a 2 órás zenei
produkciót. Külön köszönet illeti az előadás szervezőjét Tóth Mónikát, aki várandós
kismamaként maga nem zenélhetett, de a Miszla Baroque – Miszla Art[v]
vezetőjeként megteremtette a Visegrád Alapítvány, a Lengyel és az Olasz
Kultúrintézet, valamint a Vigadó együttműködését - egy szép estére - a hálás
közönségnek (telt ház).
[ii] A
staccato egy adott hang játékmódjára vonatkozó előírás, mely nem pusztán az
előadói gyakorlat része, hanem a kottában is jelölik. A tényleges
végrehajtásban, az élességében azonban van némi szabadsága az előadónak. A
staccato nem változtatja meg a ritmust, a megszólaltatott hang időtartamát
rövidíti, melyet szünettel pótol ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése