Címkék

2016. június 6., hétfő

Paolo Maurensig: Kánon

Megint csak  leemeltem a polcról ezt a könyvet a könyvtárban. Elolvasva, az  ismertetőjét a fülszövegben úgy gondoltam, jó lesz ez most nekem..

S nem csalódtam, sőt! Igen jó  volt olvasni. Olyan könyvre vágytam, aminek az első 30 oldalán nem tudom már  előre  nagyjából, hogy mi lesz a  történet maga, mely szokványos életpanelek egymásba  fonásából van  megalkotva . Ezekhez  sosem volt türelmem.

J.S. BACH Chaconne -ja a kiinduló pontja a regény cselekményeinek.. Amitől igencsak messzire  jut az író időben, helyben, miközben  Bach és  más  klasszikusok  mégiscsak beleszövődnek az egészbe. Mint egy háttérben szóló  zene egy jó beszélgetés alatt.
 
 
Miközben a  történet igencsak messze  esik a zene világától. Sorsok, történelmi és családi események szövődnek egymásba, vagy futnak egymástól függetlenül, mégis meghatározóan a sorsokra. S  amikor az epilógusban még egy csavarás történik az egész történeten,  s NAHÁT !?  érzéssel teszem le a könyvet akkor úgy érzem, tényleg volt  érteleme az időt  ráfordítani
 
Próbáltam utána  nézni a  neten, hogy mit lehet  olvasni az íróról. Meglepően kevés írás van róla. A könyve alapján sokkal többet érdemelne. Még egy komolyabb életrajzi   adatsort sem  található, a kortárs olasz  irodalom eme   jó írójáról.
 
A könyv borítója, állaga  kicsit megviselt,  ami persze azt is jelenti, hogy sok ember kezében   volt már- a könyvtári léte alatt, de belül  egy igazi friss élményű  regény!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése