Mesének is mondhatnám szerkezetét, fordulatait tekintve, a befejezés azonban csöppet sem szokványos. Inkább egy igazi lélektani mű, mely bármelyikünkkel megesik vagy megeshet, vagy épp mert nem vettük észre, hogy ugyanabban a cipőben járunk, mint Tátos a pásztorfiú, elvesszük a másik valódi énét, szabadságát, alkotó részét, vagy hagyjuk , hogy más tegye velünk ugyanazt.
Szabó T Anna verseit egyébként is szeretem. Majdnem egyik verseskötetét vettem ki a könyvtárból -e könyve helyett- ( be fogom pótolni!), de a könyv külleme annyira magával ragadott, hogy Kyoto mellett döntöttem.
Választásaimban mindig is fontos volt a könyv borítója. Pro és kontra is. Vannak könyvek amiket kezembe sem veszek, mert annyira taszít a küllemük, Ez a könyv viszont épp ellenkezőleg, vonzott magához. Letisztult, egyszerű, és mégis titokzatos grafikájával. Bele sem olvastam, mint máskor szoktam, csak éreztem, hogy ezt most el kell olvasnom. S nem csalódtam. Nagy élmény volt első mondatától az utolsóig.
Szabó T Anna írásai egyébként is a magyar nyelv szépségét, csodálatát váltja újra és újra bennem. Egyszerű szavait úgy fűzi egymásba , hogy képes odavarázsolni ahol az Ő hősei szeplői élnek.. Látatja a tájat, és szereplőit egyforma részletességgel. Mégsem terjengősek, olvashatatlanul kanyargósak. Tömörek és szépek, lényegre törőek, mintha csak verseket írni folytonosan .
A könyv illusztrátora Rofusz Kinga sejtelmes rajzai egyrészt együtt élnek, egységet alkotnak a könyv szövegével,, másrészt viszont ,egy önálló kiállítás is , könyvalakban megjelenítve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése